A kezdetek...

Üdvözlet, kedves Naplóm :)

Magamról..
Darla vagyok, mármint ez a nickem vagy mi, és 22 éves bp-i csajszi. Ez a blog a hamarosan megkezdődő londoni kinntartózkodásomat hivatott megörökíteni.
Most szólok ha érdeklődsz a téma iránt nézd meg ezt az aupair.lap.hu-t, ott megtalálod Barbara blogját. Nekem nagy kedvet csinált :)

Nos, hogy is kezdődött...asszem még vagy két éve egyszer volt egy ragyogó főnöknőm, aki a fejébe vette hogy eltávolít a cégtől. Akkortájt nagyon el voltam keseredve, és hát volt két munkatársam akik fejenként egy évet voltak Londonban, és mindig ódákat zengedeztek.
Mivel demoklész kardja a fejem felett lebegett, gondoltam lépek valamit és eltüzök. Pár nap múltán azonban, bár alacsonyabb beosztásba kerültem és a fizumat is levették, úgy döntöttem megküzdöm ezzel a bálna nővel és a melóval is, így hát elkezdtem iszonyatos erővel dolgozni. Erre rá fél évvel, azaz tavaly nyáron fordult a kocka, kezdett kicsit javulni a helyzet, és a főnökömék észrevették hogy nagyon jó a munkám, így visszakaptam a fizumat és decemberre vezető lettem, azaz pontosabban ügyfélszolgálati csoportvezető, ami a mindennapi munka megszervezését jelentette, 20.000 ember adatainak a kezelésében. Ráadásul kaptam egy megtisztelő posztot is, így tulképp még igazgató is lettem, de úgy éreztem hogy mindenért nagyon keményen megdolgoztam, ami tényleg nem napi 8 órákat jelentett, de imádtam.
Volt egy-két picike hullámvölgy, de sikerült megküzdenem velük-legalábbis azt hiszem.
Egy viszonylag uncsi nyár jött idén, meg egy nagy szakítás, történnie kellett hát valaminek.
Történt is. Szept.2-án az én hibámból elütött egy kisteherautó. Most erről nem írok, mert sok lenne, és nem is szeretném kitárgyalni, a lényeg hogy NE MENJETEK ÁT PIROSON :) nekem ez szállóigémmé vált :)
szóval több mint egy hónapra kiestem a munkából, a bajom annyi lett hogy a nyakcsigolyáim kicsit szétcsúsztak, és lett egy súlyos agyrázkódásom meg elég húzós lelki válság de abból már kinnt, sőt, bár a mai napig járok gyógytesire a nyakam meg a vállam miatt, de már az is sokkal jobb.
Szóval visszamentem dolgozni de valami megváltozott és 3 év után a munkaköröm is más lett, nem rosszabb, csak más. Nem tudtam visszailleszkedni és engem sem tudtak hová tenni, a mai napig nem tudom hogy miért történt de érzem hogy a sors terelt ismét Anglia felé.
elkezdtem hát keresgetni kérdezősködni meg minden, és volt is hamar lehetőségem de úgy alakult hogy az nem. Leveleztem kint dolgozó magyarokkal, akik sokat segítettek, és köszönöm itt Darvasi Attilának külön és Lombos Barbinak is nagyon nagyon köszi!
A családom végülis egy Londonban -Orpington- élő félig magyar (anyuka szfehérvári) család, egy másfél éves kislánnyal, Megannal. Az anyuka Gina, az apuka Andy, harmincas éveikben járnak. Már kétszer beszéltünk telefonon, és most úgy néz ki hogy január huszonvalahanyadikán indulok. Repjegyem még nincs, de jövő héten lesz.
Egyébként az ÁVF-re járok non-profit közgazd. szakra, harmadéves vagyok. Most vizsgák, de lehet h nem tom letenni mindet mert mennem kell. Mindenesetre nagyon izgulok és várom.
Az albérletemből is kiköltözöm 18-án, az utolsó munkanapom pedig hétfőn volt.
A döntés végleges, pár dolog kurva szar hogy itt kell hagyni de ennél egyértelmübben még sosem akartam semmit és senkit, szóval go England :))
ha lesz fejlemény, folytatom a blogot,
pusza
d.